Ha egy színdarabban kis kaliberű bűnözők jönnek össze közös melóra, abból bármi kisülhet attól függően, hogy a dramaturgia mire helyezi a hangsúlyt. Lehet belőle komédia, de akár krimi is. A Belvárosi Színház előadása az utóbbi műfajba sorolható, de nem éppen a jól sikerült fajtából.

A vak nő, Kovács Patrícia (fotó: Takács Attila)

Pedig az alapsztori erős, abból még a hatvanas években nagy sikerű filmet is készítettek. A filmes beütést érdemes is aláhúzni, hiszen a produkcióban nem egyszer úgy érezzük magunkat, mintha a mozivásznat néznénk. Ez azonban korántsem válik a mű előnyére.

Három alak (Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor és Ficzere Béla) találkozik egy lakásban. Egyikük sem odavaló, és bár ketten ismerik egymást, fogalmuk sincs, mit keresnek ott. A bonyolult történetszövésből lassan körvonalazódik, hogy egy droggal teli baba körül forognak az események. Ezen a ponton - a szálak érthetetlen összekuszálódása révén - már viszonylag egyszerű elveszteni a fonalat.

Kovács Patríca és Szabó Kimmel Tamás (fotó: Takács Attila)

Izgalmat csempészhetne a sztoriba a felbukkanó lakástulajdonos vak nő (Kovács Patrícia), de hiába várunk. Némi erőlködéssel elhisszük neki, hogy tényleg nem lát, biztosan összeszed néhány lila foltot is botorkálás közben, de az egész valahogy mégsem működik. A cselekmény idővel egyre érdektelenebb lesz. Egyes nézők feljogosítva is érzik magukat, hogy félhangosan megvitassák egymással az eseményeket. (No comment.)

A végkifejlet kimondottan vontatott. Erre még rádob egy lapáttal, hogy a történés egy része sötétben zajlik, így még nehezebb követni, mi is megy végbe a színen. A katarzis már nyilván nem ment meg semmit, de nem is magyaráz meg semmit. Pontosan azt hozza, amit a jó és a rossz küzdelmének hoznia kell, bár az oda vezető út igencsak homályos.

Hárman egy ellen (fotó: Takács Attila)

A darab végig a lakásban játszódik. A helyszín jól berendezett, a színpadon nem kevés tárgyat és bútort látunk, mellyel lehet kezdeni valamit. Ezeken a történet tendenciózusan végig is halad. A hanghatások jól kidolgozottak. Összhangban vannak a sztorival, és ha nem lennének, még laposabb előadást látnánk.

A Várj, míg sötét lesz a kelleténél jóval hosszabban, majdnem két órában szögezhetné a nézőt a székébe, de nem teszi. Felejtős darab.

---------

Tovább információ az Orlai Produkciós Iroda honlapján.