Egy színház a maga módján sokat tehet azért, hogy felhívja az emberek figyelmét olyan problémákra, melyek mindannyiunkat érintenek. A Vígszínház közelgő bemutatója, a Földrengés Londonban éppen ezt a célt tűzte maga elé, amikor a környezetszennyezés következményeit veszi górcső alá. Az előadásról annak egyik főszereplőjével, Bata Évával beszélgettem, aki egy klímakutató lányát, Freyát alakítja.

A Vígszínház már játssza, majd pénteken hivatalosan is bemutatja a Földrengés Londonban című alkotást. Mike Bartlett angol író műve aktuális környezetvédelmi kérdéseket feszeget, teszi mindezt úgy, hogy nem beszél félre, és rémisztő jövőt vázol az emberiség elé. Aki jegyet vált az előadásra, készüljön fel rá, hogy a klímaváltozás lehető legijesztőbb következményeivel fog szembesülni.

A párkapcsolati kérdések örök idők óta szolgáltatnak megunhatatlan témát a színháznak. A férfi-női különbözőségek ezért lerágott csontként hatnak, ha azt unalmasan mutatják be, de viccek végeláthatatlan tárháza lehetnek, ha megfelelő módon tálalják őket. A Jurányi Házban egy olyan darabot tűztek színre, mely egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.

Fejes Endre regénye egy hatvanas évekbeli budapesti bűntényt mesél el. A sztori középpontjában egy lakatosként dolgozó vidéki fiú áll, aki nagyvilági életre vágyik. Igaz, ehhez nincsenek meg a forrásai, de az álmáról semmi pénzért nem mondana le. A fizetéséből - úgy-ahogy - előállít egy luxuséletet, melyben ő a magyar nyelvet törő görög diplomata. Nem is kell csalódnia. A nők a lábai előtt hevernek, bár mindegyikükben már az elején felmerül a kétely, talán csak a bolondját járatják velük.

Az ember ösztönösen arra törekszik, hogy szeressen és szeressék. Ha ez összejön, az számára mámorító állapot, ha nem, az a poklok pokla. Az átmenetet pedig a folytonos küszködés a bizonytalansággal tölti ki. A Closerben a szereplők mintha megállás nélkül az átmenet állapotában lennének. Adódjon bármilyen helyzet is, azt a néző soha nem nyugtázhatja azzal a tudattal, hogy a szereplő révbe ért. És mintha ő maguk sem hinnének benne, hogy a mindennapos vesződségeik árán egyszer eljuthatnak az érzelmi biztonság kikötőjébe.