Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. március 05. 23:17 - kothoga

Vallásháború

A velencei kalmár

Mióta világ a világ, vannak emberek, akik attól gondolják különbnek magukat másoknál, hogy fellengzősen elvekre hivatkoznak. Ezek az elvek utalhatnak politikai nézetre, erkölcsi szabályra vagy akár vallásra is. A Vígszínház új bemutatójában ez utóbbi kap fontos szerepet, hiszen a színen a zsidó Shylock és a keresztény Antonio vérben áztatott csatája zajlik.

velencei_kalmar_ea.jpg

Fotó: Dömölky Dániel

A zsugori uzsorás (Kern András) hitelt ad gyűlölt, nagyvilági ellenségének, az őt számtalanszor megsértő Antoniónak (Stohl András), akinek éppen minden vagyona a világ tengerein úszik, és aki történetesen Bassanio barátja (Telekes Péter) lánykérését kívánja megtámogatni. Shylock késedelmi kamat gyanánt nem egyebet, mint fél kilónyi húst határoz meg Antonio testéből. Az a körülötte lévők ellenkezése dacára elfogadja a feltételeket.

Bár Bassanio elnyeri szerelme, Portia (Bach Kata) kegyét, a velencei kereskedő vagyona hónapok alatt vízi sírba száll. Minden épeszű ember tiltakozása ellenére Shylock követeli jussát: Antonio szívét szeretné a markában tartani. Az igazságszolgáltatás tehetetlen. A hitelszerződést írásba foglalták, az abban leírtakat senki nem kétli. A döntő pillanatokban azonban az álruhába bújt Portia személyében befut egy fiatal "jogtudós", aki addig csűri, csavarja a dolgokat, amíg megmenti Antonio életét. Sőt, a kocka megfordul, a zsidó pénzembert gyilkosság vádjával illetik, elkobozzák tőle a vagyonát, és a hitétől is megfosztják.

Az ellentétek küzdelmét és az azt működtető mozgatórugókat górcső alá vevő sztori minden pillanata a pénz körül forog. Shylock és Antonio között a gyűlöletet az anyagi javak eltérő értelmezése táplálja, az uzsorást még a saját lánya (Tornyi Ildikó) is kirabolja, amint lelép egy keresztény fiúval (Józan László), igaz, a késedelmi kamat behajtásakor Shylock éppen egyetlen szerelméről, a pénzről mondana le, hogy a létező legkegyetlenebb bosszút hajtsa végre.

A velencei kalmárt William Shakespeare 1596 és 1598 között írta. Az eredetileg ötfelvonásos művet 1605-ben már bizonyíthatóan játszották. I. Jakab angol királynak akkor annyira tetszett a darab, hogy elrendelte az előadás megismétlését.

Noha A velencei kalmár modernizált változata néhány szokatlan elemet (pl. moped, álarcos banda) is felsorakoztat, az előadás lenyűgöző és lélekbe markoló. Kern András játékát szinte képtelenség szavakba önteni, fenomenálisan bújik az ördögi Shylock bőrébe, minden megmozdulása és megszólalása élményszámba megy. Stohl András szerepe kevésbé hálás, mint vetélytársáé, de mindent belead Antonio karakterébe, mely annak hiteles értelmezéséhez szükséges. A hölgyek oldaláról Bach Kata elsöprően formálja meg a szerelmes grófnőt. Kettős szerepét játszi könnyedséggel oldja meg, lénye humorral és szenvedéllyel átitatott.

A velencei kalmárt Nádasdy Ádám fordítása napjaink nyelvezetére szabta, az abba beépített gesztusrendszer a ma embere számára is jól fogyasztható. A kijelentés ugyan szubjektív, de ha Shakespeare ma élne és jegyet váltana az előadásra, annak végén biztosan elégedetten csettintene.

További információ a színház honlapján.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr238447338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról
süti beállítások módosítása