Ki ne szeretett volna már betekinteni egy filmforgatás kulisszái mögé? Nos, most a Centrál Színházban erre is alkalom nyílik. A Rudolf Péter és Kálloy Molnár Péter fémjelezte darab a filmes világ apró-cseprő dolgait mutatja be, és ugyan vicces akar lenni, de ebbéli törekvését csak mérsékelt siker kíséri.

Az ellentétes erők küzdelmének ábrázolása mindig izgalmas téma. Nincs ez másként Ken Kesey remekművének legfrissebb magyarországi adaptációja esetében sem, melyet Znamenák István vitt színre. Egy elmegyógyintézet mindennapjaiba kapunk betekintést, ahová új fiú, egy köztörvényes bűnöző érkezik.

Egy olyan országban, ahol a politika az élet minden szintjére beszivárog, a politikai szatíra népszerű műfaj. Ha ehhez hozzáadjuk Alföldi Róbert nevét, akkor garantált a táblás ház. Ezért (is) a nyolcvanas évek brit komédiája, a 'Yes, Prime Minister' jelenkori magyarországi átírása a kezdetektől fogva sikerre volt ítélve.

Fejes Endre regénye egy hatvanas évekbeli budapesti bűntényt mesél el. A sztori középpontjában egy lakatosként dolgozó vidéki fiú áll, aki nagyvilági életre vágyik. Igaz, ehhez nincsenek meg a forrásai, de az álmáról semmi pénzért nem mondana le. A fizetéséből - úgy-ahogy - előállít egy luxuséletet, melyben ő a magyar nyelvet törő görög diplomata. Nem is kell csalódnia. A nők a lábai előtt hevernek, bár mindegyikükben már az elején felmerül a kétely, talán csak a bolondját járatják velük.

1979-ben kettős gyerekgyilkosság rázta meg az országot. Molnár Henrik László, az egyik budapesti színház díszletese a Hárshegyen két 13 éves gyerek életét oltotta ki. Anger Zsolt rendezése az ő történetét meséli el az édesanyja szemszögéből, aki természetesen folyamatosan annak okait kutatja, miért és hogyan lett gyilkos a fiából.