A K11-ben Kulka János színésszel Csáki Judit kritikus beszélgetett. Budapest szívében a jelenlévők a művész egy olyan arcával találkozhattak, mely a nagyközönség előtt talán kevésbé ismert. Egy olyan egyéniség mesélt az élet kisebb-nagyobb dolgairól, aki békében él magával, és akire érdemes odafigyelni.

És mit tudtunk meg Kulkáról?

A 35 éve pályán lévő színészt érdekli a kritika. Előszeretettel böngészi a neten, hogy az előadásairól mit írnak, a teljesítményét miként értékelik.

A mai napig emlékszik a főiskolai osztálya névsorára.

A színészi munka lényegét a szabadságban látja.

Bár van körülötte pár barát, akiknek a véleményére sokat ad, de a legfontosabb döntéseit mindig ösztönösen hozza meg.

Gyerekkorában nem akart színész lenni, ám amikor mégis erre a pályára állt, a szülei támogatták őt.

Az önmagával szemben támasztott elvárásai rendkívül magasak. Nem töpreng azon, hogy ő mekkora színész, elsősorban arra fókuszál, hogy higgyen abban, amit csinál. Úgy érzi, hogy a színpadon minden este újra kell termelnie magát.

Civilben unalmas embernek tartja magát. Előszeretettel flangál melegítőben, ő a pasi, aki az utcán kutyát sétáltat. Otthon egy macska is várja. A szakmán túli idejét nem érzi hasznosnak.

Bő tíz évvel ezelőtt volt egy nyár, amikor egy magánéleti válságot követően két hónapot töltött a Balatonon. Ekkor megfordult a fejében, hogy felhagy a színészkedéssel, és felcsap szőlőtermesztőnek. A Lelle melletti Kishegy és az ottani borászat elvarázsolta.

Melegségét sosem titkolta, de nem is kérkedett vele. A coming outja a mai politikában és társadalomban tapasztalható intoleranciára adott válaszként értelmezhető. A témában nem volt küldetéstudata, de ha akaratlanul is segített embereknek, az örömmel tölti el.

Az alábbi reklám a mai napig szíve csücske:

Az általa eljátszott szélsőséges szerepek élete fontos alkotóelemei. Nem tudja, mi lenne a szolid önmagával, ha a színpadon nem élne meg a túlfűtött, negatív érzéseket.

Az Esőember Raymondjára készülve látogatott el egy budapesti autista közösségbe, mely magával ragadta. Jó pár délutánt eltöltött a viselkedészavaros emberek között. Azóta a magyar autisták tiszteletbeli nagykövete.

Mostanság sok filmszerep találja meg.

Az est gondolata: "Mire egy színész összeiszik magának egy arcot, addigra nem tudja megtanulni a szöveget."

Bár eleinte Pintér Béla A bajnok című Katona-darabjában szereplőként tüntették fel, végül kimarad az előadásban.

Szeret énekelni. Még többet is énekelne, ha tehetné. Főiskolás korában eltiltották az énekóráktól, amivel beletapostak a lelkébe, de később felülemelkedett a megbántáson.

A MüPában egyszemélyes koncerten is láthatja őt a közönség, melyről további információ itt található.