Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2015. december 03. 15:16 - kothoga

Szerelmi négyszög oda-vissza

Closer

Az ember ösztönösen arra törekszik, hogy szeressen és szeressék. Ha ez összejön, az számára mámorító állapot, ha nem, az a poklok pokla. Az átmenetet pedig a folytonos küszködés a bizonytalansággal tölti ki. A Closerben a szereplők mintha megállás nélkül az átmenet állapotában lennének. Adódjon bármilyen helyzet is, azt a néző soha nem nyugtázhatja azzal a tudattal, hogy a szereplő révbe ért. És mintha ő maguk sem hinnének benne, hogy a mindennapos vesződségeik árán egyszer eljuthatnak az érzelmi biztonság kikötőjébe.

closer.jpeg

Fotó: Gordon Eszter

Mindez annak ellenére van így, hogy a darab négy szereplője négy gyökeresen eltérő jellem. Larry (Anger Zsolt) a negyvenes dzsigoló orvos, az élvezetek őszinte hajhásza. Dan (Kovács Ádám) a rámenős, de legbelül szorongó író. Anna (Dobó Kata) a lelki sérülések garmadáját hordozó csinos fotósnő. Valamint Alice (Bata Éva), a magából folyton libidót árasztó táncosnő. Ők négyen rendeződnek a darab során párokba, vagy alkalomadtán róják magányosan az útjukat.

A Closer az ösztönök és az érzelmek kavalkádját kínálja, de csak részben éri el a kitűzött célt. Erről Larry és Alice kevésbé tehet. Ők hozzák a figurát. Anna megformálása már hagy némi kívánnivalót maga után, mivel Dobó Katát elsöpri Anger lendülete, de nem képes versenyre kelni Bata zabolátlanságával sem. A darab leggyengébb láncszeme Kovács Ádám. Ő intellektuális módon igyekszik szívdöglesztő és ellenállhatatlan lenni, de nem jár sikerrel. A néző számára hihetetlen lesz, hogy miért választaná őt bármelyik hölgy, ha a színen (vagy amögött) ott van Anger is.

A színmű az egyenetlen színészi teljesítmény miatt nem ad tökéletes élményt. A párbeszédek sem tudják valamennyiszer ellátni a nekik szánt feladatot, nem egyszer fölöslegesnek és üresnek tűnnek. Ennek dacára sem lehet kijelenteni, hogy a Closert nem érdemes megnézni. A jól eltalált humormorzsák, a fájdalmas fordulópontok és a lélek őszinte rezdülései átsegítik a darabot a döccenőkön. A végén jön a nem várt csavar, mely ugyan nem üt akkorát, mint tehetné, de talán csak kevesen állnak fel rossz szájízzel a székükből.

További részletek: itt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr298134244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról
süti beállítások módosítása