A párkapcsolati kérdések örök idők óta szolgáltatnak megunhatatlan témát a színháznak. A férfi-női különbözőségek ezért lerágott csontként hatnak, ha azt unalmasan mutatják be, de viccek végeláthatatlan tárháza lehetnek, ha megfelelő módon tálalják őket. A Jurányi Házban egy olyan darabot tűztek színre, mely egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.

Fotó: juranyihaz.hu

Nincs itt semmi sóder, a mindenki számára ismerős szituációkat kendőzetlenül tolják a néző arcába. Nem egy lineáris történetet látunk, hanem flashek sorozata villan elő. Legyen szó ismerkedésről, a szingliség vagy a kapcsolat melletti érvelésről, valamint a bejáratott viszony égető nehézségeiről, mindent megkapunk. Szókimondó szövegek, a dolgok velejébe vágó pillanatok, kreatív szövegű, mókás dalocskák sorakoznak egymás után.

Pedig a színpadot csupán két színész játssza be: Bata Éva és Vinnai András. Ezért cseppet sem túlzás állítani, hogy a siker záloga az ő duójukban rejlik. Ha kell, akár percenként többször vedlenek át valaki mássá, teszik mindezt magától értetődő természetességgel. A gesztusaik pedig arról árulkodnak, hogy nem csupán szórakoztatnak, hanem maguk is remekül szórakoznak.

A sokszor nyúlfarknyi jelentekből nem várt módon végül mégis kirajzolódik egyfajta íve a történetnek. Ahogy haladunk előre az időben, egyre izgalmasabb összefüggésekre derül fény. Megtudjuk, hogy az asszonypajtás kifejezés semmi pozitívat nem hordoz egy nő számára, hogy az egymás előtt fingás egy férfi számára a kapcsolat elmélyítését jelenti, és a végére eljutunk oda, hogy már semmi nem számít. Szó szerint semmi.

És miért? Mert emberek vagyunk. Érző lények, akik szeretni akarnak, és arra vágynak, hogy szeresség őket. És a szeretetért érdemes minden megtenni, apait-anyait beleadni. Még akkor is, ha időnként reménytelennek tűnik az egész, és azt hisszük, hogy a Föld nem hordoz olyan férfit vagy nőt a hátán, akinek mi kellünk.

További információ a színház honlapján.