A Thália Színházban hamarosan egy morbid színmű bemutatójára kerül sor. A nagy kézrablásban egy csonkolt kezű férfi a régen elvesztett testrészét szerezné vissza, közben egy világvégi motelben piti bűnözőkbe botlik, akik át akarják verni. A képregényszerű darab egyetlen női szereplőjével, Lovas Rozival beszélgettem a próbaidőszak élményeiről.

Marilyn, alias Lovas Rozi (fotó: thalia.hu)

Orkhesztra blog: Radnai Márk rendező szerint a szóban forgó mű erős alapanyag. Te ezt hogyan látod?

Lovas Rozi: Valóban az. Sűrű, abszurd, bizarr sztoriról van szó, erőteljes filmes beütéssel. Nagyjából másfél órán keresztül pörögnek az események, szélsőséges karakterek ütköznek egymással, és így születik meg a történet. A helyszín egy tipikus amerikai, vidéki motelszoba, ahol ezeknek a kissé elrajzolt, képregényszerű figuráknak egy teljesen abszurd szituáció kapcsán dolguk támad egymással.

Ob: A filmes hatást hogyan lehet elérni a színpadon?

LR: Nem első számú törekvés, hogy filmes hatása legyen az előadásnak, maga az anyag hajaz kicsit egy filmforgatókönyvre. Közel leszünk a nézőkhöz, ez hatással lesz a játékmódra is, és az a terv, hogy zenével is erőteljesen megtámogatjuk a darabot.

Ob: Te Marilynt játszod, aki egy drogdíler barátnője. Mi a karaktered mozgatórugója, illetve ő hogyan fejlődik a sztori kibontakozásával?

LR: Keresi a saját igazságát, megszállott békepárti egyenjogúság-harcos. A barátjával laza életet élnek, és a fiú hülyesége miatt belekeverednek a balhéba. A lánynak eleinte le sem esik, mi az ábra, később persze ő is felismeri, hogy nagy a baj. Ebben az esetben nem annyira a jellemfejlődés, inkább a szélsőséges élethelyzet lereagálása az érdekes.

Lovas Rozi (fotó: Csatáry-Nagy Krisztina)

Ob: Úgy hírlik, hogy az előadás során nem kevés káromkodás hangzik el. Ehhez miként viszonyulsz?

LR: Szerintem ez az egész kicsit fel lett fújva. Manapság a hétköznapi élet is tele van töltelékszavakkal, már eljutottunk oda, hogy ezt sokszor észre sem vesszük. Ezért nem mondanám, hogy a káromkodások meghatározó szerepet töltenek be a darabban.

Ob: A bűnözői alak miként hat a lelkivilágodra? Hogyan tudsz azonosulni vele?

LR: Ez egy szerep. Magánemberként nyilván szemérmesebb vagyok. Általában úgy működöm, hogy az előadás előtt kell ráhangolódnom a szerepre, utána könnyen elengedem. A próbaidőszak, egy szerep megfejtése más, olyankor mindenhol figyelem az embereket, figurákat gyűjtök a hiteles játékhoz és a részletgazdag ábrázoláshoz.

Ob: Szerinted mi a darab üzenete a néző felé?

LR: Például egy Tarantino-film esetében nehéz megfogalmazni a választ erre a kérdésre. Ez is ilyen. A történet emberi sorsokról szól, akik valódi érzelmeket élnek meg. Szerintem ez mindig érdekes és aktuális. Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy felismerjük, mire fecséreljük el az életünket. Mint ahogy az is, hogy az életveszélyes helyzet hogyan zökkent ki bennünket a komfortzónánkból.

Ob: Van jelentősége annak, hogy a négy szereplőből te vagy egyedül nő?

LR: A csajos figura egyfajta ellenpólust képvisel a három férfi mellett. Olyankor szólal meg és olyanokat mond, hogy egy-egy szituációban ezzel teljesen új dimenziót nyit. A kiélezett élethelyzetben izgalmas pillanatokat szül a férfi és a női világ ilyetén való találkozása.

----------

További információ a színház honlapján.