Alföldi Róbert olyan darabot hívott életre, melyre nem lehet nem odafigyelni. A keze nyomán provokatív, kritikus hangvételű, szokatlan történet bontakozik ki. Az őrült nők ketrece szembemegy a ma oly divatos kirekesztő nézetekkel, és ugyan nem megszokott körülmények között, de a szeretet hatalmát hirdeti. A történet központi helyén pedig a család áll.

Vedd elő a szexet mint témát, tegyél a darabba pár csábos színésznőt, kutyuld össze a szálakat, és kész! Röviden így foglalható össze a Centrál Színház hat szereplőt felvonultató előadása. A dolog nyilvánvalóan ennél összetettebb, erről Mohácsi István író-rendező tudna mesélni. A végeredmény azonban önmagáért beszél: a Francia rúdugrásban valós emberi sorsokkal találkozunk, melyek alaposan megdolgoztatják a rekeszizmunkat.

A Katona az orosz irodalom egyik legismertebb drámáját mutatja be új köntösben a magyar közönségnek. Bár Csehov a művet vígjátékként aposztrofálta, az orosz vidék élethű megjelenítése kérlelhetetlenül magában hordozza a keserűséget, arról nem is beszélve, hogy főhős halála másokra nézve is megkérdőjelezi a keretekből való kitörés lehetőségét. Soroljuk azonban bármely műfajhoz is, Ascher Tamás rendezése remek színházi élményt nyújt.

Pintér Béla darabja nem kínál könnyed szórakozást. Pedig a színész-rendező semmi olyanhoz nem nyúlt, mely távol állna a mindennapoktól: van itt drog, nyomorúság, családi dráma. A történet szálai és figurái átlagosak, bennük nem nagy kunszt felismerni a tipikus kisembert, vagy akár önmagunkat sem. És ez bizony fájdalmas dolog.

Egy klasszikus darab átültetése napjaink körülményei közé nem egyszerű mutatvány. Nem volt ez másképp a Macbeth-tel sem. William Shakespeare írását 1972-ben szabta át Eugéne Ionesco, majd a művet Alföldi Róbert vitte színpadra úgy, hogy abban a jelenkori honi elit elé tartson görbe tükröt.