Egy olyan országban, ahol a politika az élet minden szintjére beszivárog, a politikai szatíra népszerű műfaj. Ha ehhez hozzáadjuk Alföldi Róbert nevét, akkor garantált a táblás ház. Ezért (is) a nyolcvanas évek brit komédiája, a 'Yes, Prime Minister' jelenkori magyarországi átírása a kezdetektől fogva sikerre volt ítélve.
Fotó: Mészáros Csaba
Ugyan az angol miniszterelnök irodájába csöppenünk, de az áthallások nem a véletlen művei. Adott James Hacker kormányfő (Hevér Gábor), aki bárki előtt pillanatok alatt bebizonyítja alkalmatlanságát. A hatalmat a hatalomért szereti. A legvadabb ötletei támadnak, posztja megőrzésének fejében neki semmitől sem riad vissza. Borzongással tölti el a gondolat, hogy egyszer netalán mennie kell.
A miniszterelnököt kitűnő segítők veszik körül. A tanácsadói testület tagja Humphrey Appleby (Alföldi Róbert), a minden hájjal megkent érdekember. Számító, gátlástalan figura, de a fogalmatlan kormányfő még levegőt sem mer venni nélküle. Monológjait saját magán kívül senki nem érti.
Aztán ott van a technokrata Bernard Woodley (Ficza István). Vérbeli hivatalnok, akinek helyén van az esze és a szíve, de mégis lehet tudni, hogy soha nem ér majd el semmit. És említsük meg Claire Suttont (Parti Nóra) is, aki az ujjai köré csavarta a nagyfőnököt. A politika világában a férfi elmével szemben ő testesíti meg az ösztöni lényt.
A 'Yes, Minister' komédia 1980 és 1984 között futott a brit BBC-ben. Folytatása, a 'Yes, Prime Minister' 1986 és 1988 között szórakoztatta az angol közszolgálati tévé nézőit. Ez a sorozat volt a kedvenc műsora a korábbi brit kormányfőnek, Margaret Thatchernek.
Az ország bajban, kellene egy jó ötlet, de az csak nem akar megszületni. Aztán a demokráciájáról kevésbé ismert Kumranisztán igyekszik a megmentő szerepében tetszelegni, de ennek ára van. A történetünk szereplőinek semmi sem drága, pláne nem az, ha azt a szeretett néppel lehet majd megfizettetni.
Znamenák István rendezése a jelenkori magyar politikai elit elé állít görbe tükröt. Külön dicséret jár az alkotóknak, hogy folyamatosan igazítják a szöveget a hazai aktuálpolitika történéseihez. Így az előadás kis mértékben állandóan változik. Azonban nem csak ez az oka, hogy a művet többször kell látni. A nagyszerű színészi teljesítmények, a simára csiszolt párbeszédek és az egész darabot átszövő, finom humor is arra készteti a nézőt, hogy már a vastaps közben azon töprengjen, mikor nézze meg újra az előadást.
Mert higgyék el, megéri.
További információk a színház honlapján.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nemszólokmégegyszer 2016.01.15. 16:19:39