Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. június 29. 19:05 - kothoga

Géniuszok egymás között

Az utolsó óra

Sigmund Freud neve garancia arra, hogy egy színházi előadást el lehessen adni. Az osztrák pszichiáter munkássága közismert, ám az talán kevésbé, hogy nagy gondolkodóként komoly hatást gyakorolt az irodalomra és a filozófiára is. Az utolsó órában londoni otthonában keresi fel őt egy középkorú professzor, aki szellemi párbajra hívja a halál előtt álló géniuszt. 

utolso1.jpg

Fotó: Éder Vera

Freud (Jordán Tamás) 1938-ban, Ausztria náci megszállása után költözött Londonba, amikor már húsz éve szenvedett állkapocsrákban. A mindennapjait a bezárkózás, az elmúlás közelsége, valamint a fizikai és lelki fájdalom fogja keretbe. Az emberektől elvonultan él, még az orvosaival szemben is távolságtartó. És ebbe a magányba érkezik Clive Staples Lewis (Alföldi Róbert) irodalmár-teológus, hogy megvitassa nézeteit az idős lélekbúvárral.

Freudot meglepi a látogatás. Ennek ellenére parázs vita veszi kezdetét, gyorsan elérkeznek a vallási nézeteik különbözőségéhez, és a néző számára világossá válik, nem juthatnak közös nevezőre. Egyikükből egy teljes élet keserűséggel vegyített bölcsessége árad, a másikuk még tettre és változásra készen szemléli a világot. Azonban van egy dolog, mely összeköti őket: a humor.

utolso2.jpg

Fotó: Éder Vera

Öniróniával és szarkazmussal beszélnek a nézeteikről, a meggyőződésükről. Előszeretettel "kóstolgatják" a másikat, és végtelen boldogsággal tölti el őket, amikor csőbe húzzák ellenfelüket. Ilyenkor súlyos hallgatás a válasz, mely mégis sokatmondó. Ez hogy lehet? Úgy, hogy "a lényeg mindig abban van, amiről az emberek nem beszélnek."

Jordán és Alföldi parádésat alakít. És a helyszín, a Rózsavölgyi Szalon sajátosságainak köszönhetően teszik mindezt testközelben, hiszen a két színész a kávéházi strukturálatlanságban ülő nézők között jár-kel. A jelenlétük erős, az általuk boncolt téma izgalmas és nehéz, mégsem okoz nekik gondot szórakoztatni. Közben senkiben nem merül fel, hogy ők ketten ne élveznék ki az előadás minden pillanatát.

utolso3.jpg

Fotó: Kovalovszky Dániel

Az utolsó óra filozófiai mélységű alkotás. Az elhangzott mondatok mindig többet jelentenek, mint az egymás mellé rakott szavak összessége, ezért a publikum nem engedheti meg magának, hogy elkalandozzon a figyelme. Éppen ezért egy fárasztó nap után talán nem ez az előadás a tökéletes választás. Viszont ha valaki rászán hetven percet a életéből, nem bánja meg. Olyan útravalót kap, mely pár napon át esetleg megfekszi a gyomrát, de talán egy életen át elkíséri.

Freud 1939. szeptember 23-án hunyt el. A darab pár héttel korábban azon a napon játszódik, melyen Anglia belép a második világháborúba.

További információ a színház honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr168854654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról