Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. április 25. 21:20 - kothoga

Piti pszichopaták

A nagy kézrablás

Amikor kisstílű bűnözők adnak randevút egymásnak, és mindenki mindenkit át akar verni, abból gyakran egészen mókás dolgok kerekednek ki. Ha egy ilyen helyzethez hozzáadunk egy elveszett kézfejet, mely történetesen az egyik szereplőé, aki lázasan igyekszik annak nyomára bukkanni, a szituáció még sokkal pikánsabbá válik. Amennyiben a szituációba csempészünk némi drogot is, a dolog vészesen elfajulhat.

a-nagy-kezrablas.jpg

Főszerepben Szervét Tibor (rajz: thalia.hu)

A nagy kézrablás a fenti receptből dolgozik. Carmichael (Szervét Tibor) bal kézfeje helyén csak egy csonk maradt, amikor réges-régen egy vonat áthaladt a csuklóján. 27 évvel ezelőtt a retinájába égett a kép, hogy a rémséges tettet elkövető suhancok a saját kezével intettek neki búcsút. Akkor eldöntötte, az életét arra teszi fel, hogy visszakapja az elvesztett testrészét, még akkor is, ha azt soha többet senki nem illesztheti vissza eredeti helyére.

Carmichael egy motelben egy drogdílerrel (Bán Bálint) és annak kelekótya barátnőjével (Lovas Rozi) üzletel. Úgy tűnik, elkerülhetetlenül vér fog folyni, amikor feltűnik a színen a motel mindenese (Tamási Zoltán), hogy az összekutyult szálakat még tovább csomózza. Ha azt hinnénk, a helyzet nem fokozódhat, bizony tévedünk. Telefonon át megjelenik Carmichael anyja, az öreglány történetesen meghalni készül.

A látszólag bonyolult sztori roppant egyszerű látványvilágban fogan meg. Egy amerikai motelszobában vagyunk, a történet mindössze egyszer hagyja azt el, amikor az esős éjszakába (és a múlt rejtélyes összefüggéseibe) nyerünk betekintést. A négy bűnöző mellett néhány tárgy is jelentős szerepet kap. Van itt fegyver, egy kanna benzin, gyertya, bőrönd, két bilincs, és nem tudhatjuk, hogy melyik dönt el sorsokat, és melyik vész el az éj homályában.

a_nagy_kezrablas.jpg

Az ember, aki keresi a kezét (fotó: thalia.hu)

Szervét Tibor másfél óra erejéig korrekt pszichopatává vedlik át. Bár öléssel fenyegetőzik, képregényszerű karaktere korántsem rémisztő. Ugyanez igaz Tamási Zoltánra is, aki ez előadás legerősebb alakítását nyújtja. Nem fél semmitől, az összefüggéseket kutatja, és roppant mód idegesíti, hogy nem osztanak neki fontos lapokat. Bán Bálint és Lovas Rozi két szerethető, esetlen fiatalt formál meg. Játékuk gesztusokban gazdag, még akkor is, amikor mindössze egy szabad kezük van.

A nagy kézrablás olyan előadás, melyhez hasonlót ritkán látni magyar színházban. Erősen karakterorientált darab. A végtelenül blőd, szándékosan értelmetlen történet valószerűtlen, értelmetlen befejezéssel kecsegtet. Mást nem is tehet. A valóság határmezsgyéjére invitál bennünket, ahol bármi megtörténhet, következményekkel pedig nem kell számolni. Emiatt nem is lehet komolyan venni, de éppen ez a legjobb benne.

------

További információ a színház honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr868663050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról