Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. április 18. 19:46 - kothoga

A jéghideg hercegnő

Turandot

Mindig is éltek olyan emberek a Földön, akik mindenkit gyűlölnek. A kínai hercegnő, Turandot is közéjük tartozik. Altoum császár lánya először egy perzsa mese figurájaként jelenik meg, majd Giacomo Puccini operája emelte őt a világhíres karakterek közé. Manapság Budapesten a Radnóti Színházban találkozhatunk a kiállhatatlan hercegnő történetével.

turandot.jpg

Kalaf és Turandot (fotó: radnotiszinhaz.hu)

Turandot (Petrik Andrea) páratlan szépsége minden férfit a rabjává tesz. Ezzel szerencsétlen párák élete befellegzett, hiszen még nem született olyan nemes, aki képes lett volna elnyerni a hercegnő kezét. Pedig a lánykérés "csupán" három kérdés megválaszolásából áll. Aki viszont megpróbálkozik a lehetetlennel, és nem jár sikerrel, a fejével fizet vakmerőségéért.

Ebbe a közegbe érkezik meg inkognitóban Kalaf herceg (Szatory Dávid). Egy véletlen folytán meglátja a hercegnő képmását, és ugyan Barak barátja (Schneider Zoltán) óvná őt a fejvesztéstől, Kalafban elszabadulnak a hormonok. A császártól (Bálint András) kezdve mindenki lebeszélné őt a biztos halálról, de a fiú hajthatatlan; elhomályosodott tekintete előtt senki más nem lebeg, csak a nárcisztikus perszóna.

Mikor eljön az igazság pillanata, Kalaf váratlanul túljár Turandot eszén, hibátlanul felel a kérdésekre. A hercegnő azonban rosszul tűri a vereséget. Esze ágában sincs hozzámenni a tökéletes ifjúhoz. Hisztije láttán Kalaf visszavágási lehetőséget ajánl. Hosszú, kalanddal teli éjszaka kezdődik, a császári palota felbolydul, pártállásól függően mindenki a vendég rejtvényének megoldásán ügyködik, de korántsem mindenkit a jó szándék vezérel. Másnap reggel fény derül az igazságra. Kezdődhet a nász, mely váratlan, de cseppet sem szívderítő jövőt vetít elénk.

turandot2.jpg

A vesztes fejek lehullottak (fotó: radnotiszinhaz.hu)

Nem túlzás kijelenteni, hogy Petrik Andreánál jobbat keresve sem találtak volna Turandot megformálására. A gyönyörű színésznő lubickol a szerep mélységében és összetettségében, a jelenléte mindent elsöprő. Remekül ellenpontozza őt Szatory Dávid. A játéka a szerepéből fakadóan egysíkúbb, mégis kifacsarja belőle a lehető legtöbbet. Bálint András a diktátornak öltözött császár bőrébe bújva saját magát figurázza ki, teszi ezt bájosan, tengernyi szarkazmussal.

Az aprócska színpad nem éppen optimális helyszín a történethez, ám annak kialakítása mégis ideálisra sikerült. Az első felvonás a székébe szegezi a nézőt. Turandot késői megjelenését komoly várakozás előzi meg, majd miután vele is megismerkedünk, a publikumban tovább emelkedik az adrenalinszint. A második felvonás első fele, az éjszaka történései hosszabbra nyúltak a kelleténél. Kevéssé kidolgozott Turandot "megtérése" is, de a darab végi kegyetlenkedés hatásosan felülírja és feledteti a megingásokat.

És miért aktuális ma elmesélni ezt a történetet? Mert a mondanivalója örök érvényű. Sokszor van úgy az életben, hogy elhisszük, már nincs lejjebb, pedig a helyzet mindig képes rosszabbá válni. Megnyugtató, mosolygós befejezésre ne számítson senki. Ha az életben ritka az ilyen, miért lenne másként a színpadon?

------------

További információ a színház honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr98640830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról