Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2015. december 20. 15:23 - kothoga

Az orosz falu romantikája

Sirály

A Katona az orosz irodalom egyik legismertebb drámáját mutatja be új köntösben a magyar közönségnek. Bár Csehov a művet vígjátékként aposztrofálta, az orosz vidék élethű megjelenítése kérlelhetetlenül magában hordozza a keserűséget, arról nem is beszélve, hogy főhős halála másokra nézve is megkérdőjelezi a keretekből való kitörés lehetőségét. Soroljuk azonban bármely műfajhoz is, Ascher Tamás rendezése remek színházi élményt nyújt.

siraly.jpg

Fotó: Horváth Judit

Az orosz vidéki életbe pillanthatunk be. Falun többnyire az égvilágon semmi nem történik, de itt éppenséggel egy színházi bemutató készül, mely kellően felkavarja az indulatokat. Az írói babérokra pályázó Kosztya (Ötvös András) édesanyja, az ismert színésznő, Arkagyina (Fullajtár Andrea) árnyékából törne ki. Főszereplője, Nyina (Mészáros Blanka) ugyancsak hírhévre tenne szert, hogy megvalósítson olyan álmokat, melyekről maga sem tudja, hogy léteznek-e.

A történet a megszokott orosz irodalmi panelekből építkezik: szerelmi csalódások, vallomások, pár üveg vodka, valamint két lábon járó pszichológiai kórképek követik egymást. Kivétel nélkül mindenki beletunyul a lassú mederben csordogáló életbe, kivéve Arkagyinát, akit Fullajtár mindent elsöprő energiával formál meg. Mindannyian az ő bűvkörébe kerülnek. Így van ez a pár évvel fiatalabb szeretőjével, Trigorin íróval (Nagy Ervin) is, aki amikor csak teheti, elmenekül a világból, és kiül a tó partjára pecázni.

Csehov a Sirályt önéletrajzi elemekből 1895-ben írta meg, majd a következő év tavaszán átdolgozta. A darabot még abban az esztendőben Szentpéterváron mutatták be, de az csúfosan megbukott. 1898-ban viszont Moszkvában hangos sikert aratott, és ott kezdte meg világhódító útját.

A mű legőszintébb szereplője a depressziós Mása (Jordán Adél). Iszik, dohányzik, és ő az, aki nem restelli kimondani az igazságot. Ő azért akar férjhez menni, mert "ha házas lesz, már nem gondol majd a szerelemre", és akkor majd "az új problémák megfojtják a régieket". A második felvonás elején Mása és Trigorin közös jelenete talán a legsikerültebb. Őszinte szavak lengik körül őket, melyek a reménytelenség dacára is vidáman forrnak egymásba.

Aztán pár pillanat alatt eltelik két esztendő, de igazából nem változik semmi. Sem Kosztya, sem Nyina nem lesz híres. Utóbbi Trigorinnak szült egy gyereket, aki később meghalt, és az író inkább visszatért a bonyodalmaktól mentesnek korántsem nevezhető kapcsolatába a hisztérikus Arkagyinával. A társaságot már csak a pia és a lottó foglalkoztatja. Kosztya és Nina újfent találkoznak, de útjaik nem keresztezhetik egymást, mely a tragikus véget vetíti előre.

A Sirály nagyszerű színészi alakításokkal tarkított előadás. Ugyanakkor a két fiatal főszereplő játéka kívánnivalót hagy maga után. Mintha megbénította volna őket, hogy olyan nagyságok, mint Fullajtár, Nagy, Máté Gábor vagy Szirtes Ági árnyékában játszhatnak. Emiatt a darab csúcspontján a két csalódott lélek nem volt képes elhitetni a közönséggel, hogy a kudarc a velejükig hatolt, és valójában mindketten azzal a sirállyal egyek, melyet Kosztya az első felvonásban pusztított el.

További információ: itt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr1008186308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról