Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. március 20. 11:13 - kothoga

A horogkereszt árnyékában

Mesél a bécsi erdő

A politika számára mindig az számított ideális alanynak, akit könnyű kontroll alatt tartani. Akit egyszerű vezényszavakkal lehet irányítani, akit nem köt gúzsba erkölcsi aggály, aki gondolkodás nélkül hagyja ereibe szivárogni a neki szánt üzenetet. A Mesél a bécsi erdő a fenti tulajdonságokat magán hordozó nyárspolgárt veszi górcső alá.

becsi1.jpg

Für Anikó és Polgár Csaba (Fotó: Gordon Eszter)

A múlt század harmincas éveinek Bécsébe érkezünk. Világgazdasági válság sújtja a vidéket, a levegő tele van szikrával, mely belobbanthatja a nemzetközi konfliktusokat. Az osztrák főváros egy zugában a kisemberek eközben élni próbálnak. Olyan mindennapi apróságok foglalkoztatják őket, mint a testi vágyak, a szerelem vagy a magány.

Alfred (Polgár Csaba) a trafikos Valériától (Für Anikó) átpártol a bababoltos (Znamenák István) lányához, Mariannhoz (Zsigmond Emőke). Valéria többekkel is vigasztalódik, majd a náci Erich (Jéger Zsombor) karjaiban landol. A felállás azonban ideiglenesnek bizonyul. Némi zavart követően a szereplők vissza kívánják állítani az eredeti állapotokat, és nem hajlandók tudomásul venni, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Végül a legártatlanabb szereplő halála rántja őket vissza a valóságba.

Bagossy László rendezése minimális látványelemekkel élethű képet fest a korszakról. A színpadon többnyire csak egy zongora látható, a hangszer azonban jó pár dolgot szimbolizál. Így lesz belőle a történet sodrásában ágy, asztal, öltöző és gyóntatószék. A klasszikus muzsikát szolgáltató, kislányos fürtök és női ruha mögé bújó szakállas zongorista (Kákonyi Árpád) jelenléte végigkíséri a darabot. Nem szól egy szót sem, groteszk figurája mégis mindent figyel. Aztán a bizarr látvány dacára ő válik az előadás legtisztább szereplőjévé.

becsi2.jpg

Vízparton (Fotó: Gordon Eszter)

A Mesél a bécsi erdő a lélek mélységeit feszegető előadás. Megvan benne minden, ami az embert emberré teszi, érzelmek és gondolatok széles palettáját vonultatja fel. Eközben viszont semmi kétséget nem hagy azt illetően, hogy a színen megismert közösség akaratlanul is a saját jövőjét égeti fel. A kurta, színtelennek érzett második felvonás miatt ezt a kelleténél kissé hosszabban beszéli el, de a végeredményen ez mit sem változtat.

A legnyugtalanítóbb az egészben mégis az, hogy az 1931-ben írott mű akár a mai Magyarországon is játszódhatna. A régies hangzású mondatok közé becsempészett modern szavak azt az üzenetet (is) hordozzák, hogy az üres elvekbe csomagolt cselekvés és az eltorzult valóságészlelés időtlen emberi tulajdonság.

------------

További információ a színház honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr428506230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról
süti beállítások módosítása