Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. február 29. 16:47 - kothoga

Tyúktenyésztők előnyben

A nagy Romulus

A Miskolci Nemzeti Színház A nagy Romulus című darabbal vett részt a 4. Thália Humorfesztiválon. A Friedrich Dürrenmatt írásából készült előadás több mint másfél ezer évvel repíti vissza az időben a nézőket, mégis olyan aktuális, mintha ma írták volna. A közönség az áthallások okán sokszor nem is tudta eldönteni, hogy nevessen-e, vagy inkább sírjon.

nagy_romulus.JPG

Fotó: mnsz.hu

Nagy Romulus (Fandl Ferenc) birodalmát a pusztulás fenyegeti. Üres az államkincstár, a császárt semmi más nem izgatja, mint a tyúkjai, pedig a rettegett germán hadak közelednek. Aztán befut a megmentőnek látszó Caesar Rupf (Molnár Sándor Tamás) nadrággyáros, akinek történetesen van annyi pénze, hogy betömje a római költségvetés tátongó hézagjait. Ehhez mindössze annyi a kikötése, hogy Reát (Lovas Rozi), a császár lányát akarja feleségül.

A szorongató helyzetben előbb-utóbb mindenki a frigy pártjára áll, még Rea egykoron hadifogságban senyvedő szerelme is. Mindenki, kivéve nagy Romulust. Neki feltett szándéka, hogy romlásba viszi a birodalmat, és ebbéli vágyait nem is rejti véka alá. A császári család és udvartartás menekül, ő pedig békés arccal várja a közelgő halált. Nem kérdéses számára,  hogy a Rómába hamarosan betörő germán hordák lemészárolják. Ez végül nem következik be. A váratlanul meghunyászkodó ellenségeik felismerik a nagyságát, és vezérük, a szintén tyúkmániás Odoaker (Harsányi Attila) úgy lesz Itália királya, hogy Romulust békésen nyugdíjazza.

Flavius Romulus a Nyugatrómai Birodalom utolsó császára volt 475 és 476 között. A latin nyelvben az -ulus kicsinyítő képző, ezzel a jelentéktelenségére utaltak. Dürrenmatt drámája Romulus uralkodásának utolsó napjait mutatja be.

A politikai szatíraként is felfogható darab ugyan vígjátéknak készült, de magvas gondolatokat közvetít. Kíméletlen iróniával mutatja be az államférfiakat, akiket kizárólag önös érdekeik mozgatnak, és mit sem számít nekik az uralmuk alatt nyomorgó tömegek. Egyetlen ember akad csupán közöttük, aki nem hiteget senkit, és aki kendőzetlenül képes beszélni a káoszról: maga a császár. Aki érdekből házasodott, és aki szerint "arra nem érdemes figyelni, aki nem mond ellent önmagának". Utána jönnek a germánok, de mint kiderül, gyakorlatilag semmiben nem különböznek a rómaiaktól. Azzal a különbséggel persze, hogy nadrágot viselnek.

Fandl hihetően és életszerűen bújik a császár bőrébe. Erős karaktere meghatározza a történet menetét, elhisszük neki, hogy valóban átlényegült azzá, akit alakít. Mellette tulajdonképpen mindenki mellékszereplő. Ennek ellenére szépen megformált jellemek sorakoznak előttünk a színpadon. Ha kritika érheti az előadást, azt néhol a forgatókönyv okozza, mely nem mindenhol tudja maradéktalanul kiaknázni az abszurd helyzeteket, nem nevettet meg annyiszor, mint tehetné.

A nagy Romulus kortalan, szórakoztató darab, de a sorok között olvasva a néző arcára ráfagyhat a mosoly. Ám erről nem Dürrenmatt és nem is Keszég László rendező tehet, hanem a kor, melyben élünk.

További információ a színház honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr388429792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról