Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. január 14. 18:15 - kothoga

A töketlen kormányfő

Igenis, miniszterelnök úr!

Egy olyan országban, ahol a politika az élet minden szintjére beszivárog, a politikai szatíra népszerű műfaj. Ha ehhez hozzáadjuk Alföldi Róbert nevét, akkor garantált a táblás ház. Ezért (is) a nyolcvanas évek brit komédiája, a 'Yes, Prime Minister' jelenkori magyarországi átírása a kezdetektől fogva sikerre volt ítélve.

yes_pm.jpg

Fotó: Mészáros Csaba

Ugyan az angol miniszterelnök irodájába csöppenünk, de az áthallások nem a véletlen művei. Adott James Hacker kormányfő (Hevér Gábor), aki bárki előtt pillanatok alatt bebizonyítja alkalmatlanságát. A hatalmat a hatalomért szereti. A legvadabb ötletei támadnak, posztja megőrzésének fejében neki semmitől sem riad vissza. Borzongással tölti el a gondolat, hogy egyszer netalán mennie kell.

A miniszterelnököt kitűnő segítők veszik körül. A tanácsadói testület tagja Humphrey Appleby (Alföldi Róbert), a minden hájjal megkent érdekember. Számító, gátlástalan figura, de a fogalmatlan kormányfő még levegőt sem mer venni nélküle. Monológjait saját magán kívül senki nem érti.

Aztán ott van a technokrata Bernard Woodley (Ficza István). Vérbeli hivatalnok, akinek helyén van az esze és a szíve, de mégis lehet tudni, hogy soha nem ér majd el semmit. És említsük meg Claire Suttont (Parti Nóra) is, aki az ujjai köré csavarta a nagyfőnököt. A politika világában a férfi elmével szemben ő testesíti meg az ösztöni lényt.

A 'Yes, Minister' komédia 1980 és 1984 között futott a brit BBC-ben. Folytatása, a 'Yes, Prime Minister' 1986 és 1988 között szórakoztatta az angol közszolgálati tévé nézőit. Ez a sorozat volt a kedvenc műsora a korábbi brit kormányfőnek, Margaret Thatchernek.

Az ország bajban, kellene egy jó ötlet, de az csak nem akar megszületni. Aztán a demokráciájáról kevésbé ismert Kumranisztán igyekszik a megmentő szerepében tetszelegni, de ennek ára van. A történetünk szereplőinek semmi sem drága, pláne nem az, ha azt a szeretett néppel lehet majd megfizettetni.

Znamenák István rendezése a jelenkori magyar politikai elit elé állít görbe tükröt. Külön dicséret jár az alkotóknak, hogy folyamatosan igazítják a szöveget a hazai aktuálpolitika történéseihez. Így az előadás kis mértékben állandóan változik. Azonban nem csak ez az oka, hogy a művet többször kell látni. A nagyszerű színészi teljesítmények, a simára csiszolt párbeszédek és az egész darabot átszövő, finom humor is arra készteti a nézőt, hogy már a vastaps közben azon töprengjen, mikor nézze meg újra az előadást.

Mert higgyék el, megéri.

További információk a színház honlapján.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr78271048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nemszólokmégegyszer 2016.01.15. 16:19:39

Asszem nem lesz sokáig műsorom. Nemkormányhű kabaré létezik, mert mindent nem lehet mindent bezárni, de egy színházat ellehetetleníteni semmibe nem telik, sőt a kicsi/nyes/ potentátok számára szinte kötelező. Míg a kabaré egy szelep, ahol röhögnek a nézők, a görbetükör-színház, ahol magukra és a meztelen királyra ismernek az emberek, sírnivaló, hiába a humor. Márpedig ez akkor is egy kib@szott egy boldog ország, megmondta a vezér is.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu