Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. január 06. 20:03 - kothoga

A gyilkos fiú

Pedig én jó anya voltam

1979-ben kettős gyerekgyilkosság rázta meg az országot. Molnár Henrik László, az egyik budapesti színház díszletese a Hárshegyen két 13 éves gyerek életét oltotta ki. Anger Zsolt rendezése az ő történetét meséli el az édesanyja szemszögéből, aki természetesen folyamatosan annak okait kutatja, miért és hogyan lett gyilkos a fiából.

pedig-en-jo-anya.jpg

Fotó: Nehéz-Posony Kata

Nézőként egy szerény külsejű lakásba csöppenünk. Ilyennek képzelhető el egy tipikus magyar lakás a hatvanas-hetvenes években. És pontosan olyannak képzelhető el egy tisztességet kereső, átlagos anya, ahogy azt Pogány Judit bemutatja. Serényen teszi a dolgát, közben a múlton siránkozik, mert fia halott. Hozzá készül a temetőbe.

Laci volt a hárshegyi rém, akinek zaklatott élete már gyerekkorában arra utalt, hogy a lelkében komoly zavar uralkodik. Például akkor, amikor a baltát váratlanul az apja hátába állította. Igaz, az anya szerint csupán érzékeny volt a fia, akit nem szabadott megbántani, akivel nem volt érdemes kekeckedni. Valójában az elbeszélésből egy pszichopata kórképe bontakozik ki előttünk.

A bűnügy családi előzményeit és történetét a nagyközönség Vajda István tollából ismerhette meg. Vajda annak idején végigülte a tejes tárgyalást, sok időt eltöltött Molnárnéval, aki megosztotta vele a família borzasztó titkokkal teli múltját.

A tettes volt a mai napig az utolsó elítélt, akit Magyarországon kivégeztek.

Pogány sallangoktól mentes előadásmódjának hatására a lélegzetét is visszafojtja a néző. Az anya értetlenül áll az események előtt, és képtelen szembenézni a ténnyel, hogy szörnyeteget nevelt. Naiv szemlélőként értelmezi fia személyiségét, pedig neki is látnia kellett (volna), hogy a sorozatos balhék törvényszerűen fognak egy végzetes nagy tragédiába torkollni.

A művésznő előadás közben annyira átéli a szerepét, hogy a darab végi vastaps sem zökkenti ki abból. A szemei mélységes bánatról árulkodnak. Elhisszük neki, hogy igazából Molnárnét láttuk a színpadon. Mint Pogány nyilatkozta, sokszor a saját fiára gondolt közben. Hiszen egy érző szívű anya bármely helyzetben képes azon merengeni, milyen apróságokon múlik a gyereke sorsának alakulása.

A monodrámát már börtönben is bemutatták. A rabok egyike-másika a szemeit törölgetve jött ki az előadóteremből, mert a saját történetét látta elmesélve. A darab olyan érzésekkel szembesítette őket, melyekkel igyekeztek nem foglalkozni, melyeket korábban gond nélkül söpörtek a szőnyeg alá.

További részletek a színház honlapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr48238482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról