Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról

2016. január 01. 11:02 - kothoga

Egy szabadelvű mulató

Az őrült nők ketrece

Alföldi Róbert olyan darabot hívott életre, melyre nem lehet nem odafigyelni. A keze nyomán provokatív, kritikus hangvételű, szokatlan történet bontakozik ki. Az őrült nők ketrece szembemegy a ma oly divatos kirekesztő nézetekkel, és ugyan nem megszokott körülmények között, de a szeretet hatalmát hirdeti. A történet központi helyén pedig a család áll.

orult_nok.jpg

Fotó: Dudás Ernő

Ez akkor is igaz, ha a színpadon csak elvétve mutatkozik heteroszexuális szereplő. A címadó mulatóban ugyanis nőnek öltözött férfiak táncolnak és énekelnek. A szórakozóhely sztárja az egyre inkább a múltjából táplálkozó transzvesztita, Zaza (Stohl András), a hely tulajdonosa pedig a kiöregedő sztár homoszexuális élettársa, Georges (Hevér Gábor).

Az általuk nevelt fiú, Jean-Michel (Fehér Balázs Benő) éppen házasodni készül. A hír a szüleit is meglepi, az pedig csak hab a tortán, hogy a fiú szerelme történetesen a szélsőjobboldali párt elnökhelyettesének (Mihályfi Balázs) lánya (Csobot Adél). Mielőtt a két fiatal hivatalosan is összekötné az életét, illendő összehozni a szülőket, hogy azok áldásukat adják a frigyre. Ez a feladat már első ránézésre is merésznek tűnik, és az élet be is bizonyítja, hogy a küldetés a lehetetlen határát súrolja.

A kényes szituáció próbára teszi Zaza (polgári nevén Albin) és Georges szerelmét, egyben feszültséget szül Jean-Michel a két szülő között is. A naiv és szerelmet kereső fiú saját maguk elárulását kéri a szülőktől, akik közül Georges még hajlana is a dologra, de Albin hajthatatlan. Nem akar és nem is tud megfelelni az elvárásoknak.

Az őrült nők ketrece egy 1978-as olasz-francia vígjáték. Ez volt az első, magyar mozikban bemutatott film, melyben a heteroszexuálistól eltérő nemi identitás volt a központi elem. A két főszereplő magyar hangját Sinkovits Imre és Márkus László kölcsönözte.

Stohl Albinként a színészóriások közé emelkedik. Az érzékeny és bátor szívű transzvesztita bőrében olyan produkcióval rukkol elő, hogy a közönség az előadás végén legszívesebben a vállán vinné le a színpadról. Hatalmasat alakít a Zaza asszisztenseként selypítő Józan László is, akinek testét többnyire egy rózsaszínű kisnadrág fedi. Mihályfi pedig úgy formálja meg a karót nyelt politikust, hogy a néző egy pillanatig nem képes komolyan venni a hagyományról papoló, ám a pszichopátia fogalmát kimerítő közszereplőt.

Az őrült nők ketrece szívfacsaróan drámai mű rengeteg kacagással. Hagyományos értékeket vesz górcső alá korántsem hagyományos helyzetekben. Felhívja a figyelmet arra, hogy a világban rengeteg embert üldöznek olyan dolgok miatt, melyről nem tehet. És a darab végén utcai ruhában feltűnő Stohl-Hevér duó annak szimbóluma, hogy ezek az emberek itt élnek közöttünk, és vallástól, bőrszíntől és szexuális hovatartozástól függetlenül pont annyit érnek, mint bármelyikünk.

A rendező üzenete olyan világos, mint a nap: bárhogy is csavarjuk a dolgokat, a szeretet végül mindig szeretet marad.

További információk: itt.

Neked mi a véleményed az előadásról?

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orkhesztra.blog.hu/api/trackback/id/tr638213330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Írások, kritikák, kedvcsinálók színdarabokról
süti beállítások módosítása